Pablo Escobar, a legnagyobb drogbáró tündöklése és bukása -- kedvenc vízilovai szemszögéből. Kolumbia véres, kegyetlen történelme szatirikus megközelítésben. Az 1980-as évek közepén Pablo Escobar a leghatalmasabb kábítószer-csempész és a világ harmadik leggazdagabb embere volt. A kolumbiai dzsungel mélyén fekvő közel ezerhektáros birtokán luxuspalotát, vendégházakat, istállókat, night-klubot, életnagyságú makettekkel benépesített dinoszaurusz parkot és több száz egzotikus állatot számláló magánállatkertet építtetett, amelyben két vízilovának tavat is ásatott. 1994-es meggyilkolása után Escobar javait a kolumbiai kormány elkobozta. A „Hacienda Napolesnek” már csak a romjai vannak meg, ami használható volt, elhordták, a többit szétdúlták. Az állatok mind eltűntek, kivéve a vízilovakat, amelyek a legkevésbé sem haltak éhen, sőt, még el is szaporodtak a helyi halászok legnagyobb rémületére. A film a vízilovak 30 évét mutatja be, attól a pillanattól kezdve, hogy megérkeztek Afrikából, addig, hogy szép lassan a folyók uraivá váltak, mintegy tükrözve Kolumbia sajátos társadalmi-gazdasági alkalmazkodását a 30 évig tartó drog- és polgárháború körülményeihez. A film a felmérhetetlen vagyon, a kielégíthetetlen szexuális étvágy, a politikai intrika, a halál, a rombolás, a korrupció, az árulás és a világéletében a bűn útját járó Escobar örökségének történetét mondja el.