Rendezte: Yamada Yoji

Írta: Kawatake Mokuami

A műben három oroszlán (apa és két kölyke) szerepel, így a játék a szülői szeretetről és gondoskodásról is szól. Az oroszlán (shishi) alakja a buddhizmus tanaival együtt Ázsiából került Japánba, ahol ezt az állatfajt nem ismerték. Ezért teljes mértékben a fantáziájukra hagyatkoztak, amikor mitikus lényként, az új vallás harcos védelmezőjeként elképzelték. A legenda szerint oroszlán őrzi a buddhista Paradicsom kapujához vezető kőhidat is.

Az első részben a noh-drámák közti szünetekben bemutatott komikus közjáték, a kyogen három szereplője jelenik meg (kabuki-színészek alakításában), kézfejükön fából készült, sörényes oroszlánfejekkel. Így táncolják el, hogyan tanítja az apa a gyermekeit, s hogyan veti őket kemény próbatétel alá, amikor a hegyről letaszítja mindkettőt a mélybe. A kölykök viszont hamarosan összeszedik magukat, és sikeresen visszakapaszkodnak. Majd a színpadi segédek hosszú pálcák végére erősített, zsinórral mozgatható szárnyú lepkékkel kezdik ingerelni a három ragadozót, akiket a néphit szerint különösen idegesít a pillangók csapongása, így őket üldözve ki is rohannak a nézők között futó hídúton.

Egy rövid közjátékot követően visszatérnek a most már teljes lényükben oroszlánt alakító színészek: a kabuki lenyűgöző jelmezeit és hatalmas, a fejük tetejétől a sarkukig érő parókákat viselve. Vörös és fehér bazsarózsabokrok borítják a színpadot, amelyek illatától az oroszlánok köztudomásúlag euforikus állapotba kerülnek. Extatikus táncuk során előre-hátra, jobbra-balra vetik vagy körkörösen csóválják súlyos sörényüket, ami nemcsak színészi, hanem erőnléti szempontból is bravúros teljesítmény.