Andrea (Eden Lopes) egy hatéves autista kisfiú. Szülei friss válása után anyjával, Pauline-nal (Audrey Lamy) marad, akivel a nő testvéréhez, Valentinhoz (Benjamin Tranié) kénytelenek beköltözni, s annak nappalijában élni. A 40 küszöbén Pauline nyilván jobb életről és körülményekről álmodozott, amikor férjhez ment, de jelenleg ez a kényelmetlen szituáció maradt neki. Fia megszállottan szereti az állatokat, ráadásul autizmusa mellett színtiszta hiperaktív energiabomba. Azonban teljesen kiszámíthatatlan, útmutató pedig nincs arról, hogy Andrea mikor épp mire és hogy reagál, mit miképp él meg. Igazi kihívás kiismerni, hogy mikor vált örömteli elégedettségből erőszakosan telhetetlenné, vagy épp melyik hanghatás nyugtatja meg, vagy borítja ki. A ránehezedő terhek miatt az anyja töréspont szélére kerül: küzd, hogy szeme fénye megmaradhasson a hagyományos iskolarendszerben (pénzszűkében nincs más opció); helyt kell álljon sokszor tervezhetetlen beosztású pincérnői állásában, meg kell birkóznia szorult családi helyzetével és komplikált lakhatásával, amik mellett nem zárhatja ki életéből az Andreát ugyanúgy szerető exférjét, Fabricie-t (Nicholas Chupin), miközben igyekszik önmaga nőiességét sem teljesen eltemetni.