Egy szárd halász a Holdat ígérte egy nőnek. És a Szárdok megtartják az ígéreteiket.

A RENDEZŐ MEGJEGYZÉSEI:
A Férfi, aki megvette a Holdat műfaját tekintve vígjáték és elsősorban szórakoztatni szeretne.
A dramaturgiai felépítés Chris Voglernek  „A hős útja” elnevezésű örökérvényű  modelljében leírt ősi szerkezettípust követi. Egy hős egyedülálló belső fejlődéstörténetét és kalandos utazását meséli el egy ismeretlen kultúra, történelem és értékrendszer felfedezése és elsajátítása felé.
A dramaturgiai kiindulópontot egy újsághír szolgáltatta, amely arról számolt be, hogy egy amerikai cég földterületeket ad el a Holdon.
A házamtól néhány száz méterre, Szardínia nyugati tengerpartján egy nagy kiterjedésű, vakítóan fehér, kráterekkel teli mészkőszikla terül el, pont olyan, mint a Hold. Elképzeltem, hogy a Hold az enyém is és – legfőképp – a költőké. Később, miután felfedeztem, milyen meglepetéseket tartogat a világűrre és az égitestekre vonatkozó nemzetközi jogi szabályozás, megtaláltam a cselekmény kulcsát, amely ily módon, látszólagos abszurditása ellenére, a metaforikus jelentésen túl, valódi jogi és politikai tartalommal is bír. Ha meg kellene neveznem, milyen művészi alkotások szolgáltak mintaként, akkor René Goscinny és Albert Uderzo képregénysorozatának egyik szórakoztató epizódját, az 1973-as „Asterix Korzikán” c. művét említeném. Ugyanolyan szellemességgel, könnyedséggel és találékonysággal próbáltam bemutatni Szardíniát, mint ahogy a francia szerzőpáros Korzikával tette.
A Férfi, aki megvette a Holdat egy igényes szórakoztatást és időtöltést ígérő vígjáték, amely ugyanakkor nem tart a drámai húrok megszólaltatásától és a lírai hangvételtől, valamint a mese világába tartozó fantasztikus elemek felhasználásától sem.

díjak és fesztiválok
Busan International Film Festival 2018: Flash Forward Competition
Festa del Cinema di Roma 2018: Preaperture

Un pescatore sardo ha promesso la luna a una donna. E i Sardi le promesse le mantengono.

NOTE DI REGIA:
L’Uomo che comprò la Luna, prima di tutto, è una commedia e prima di tutto vuole divertire.
Il suo impianto drammaturgico è modulato sulle strutture archetipiche individuate da Chris Vogler nel suo intramontabile “Viaggio dell’Eroe”. Racconta infatti della crescita interiore di un eroe sui generis e del suo viaggio picaresco verso la scoperta e la riappropriazione di una cultura, di una storia e di un sistema di valori altri.
Lo spunto drammaturgico di fondo nasce da un trafiletto di giornale che raccontava della vendita di lotti sulla Luna da parte di una società americana. A poche centinaia di metri dalla mia casa, sulla costa occidentale sarda, si adagia sul mare una grande distesa di roccia calcarea, bianchissima e piena di crateri, proprio come la Luna. Così ho immaginato che la Luna fosse anche mia. E di tutti i poeti, soprattutto. In un secondo momento, dopo aver scoperto quali sorprese si nascondono tra le pieghe del diritto internazionale in materia di spazio e corpi celesti, ho trovato la chiave di volta dell’intreccio, che ha così assunto, nella sua apparente assurdità, anche un fondamento di tipo legale e politico, oltre che metaforico.
Se dovessi indicare dei modelli di ispirazione artistica, indicherei uno dei capitoli più divertenti della saga a fumetti creata da René Goscinny e Albert Uderzo: “Asterix in Corsica”, del 1973. Perché ho cercato di raccontare la Sardegna guardando alla sagacia, alla leggerezza e all’inventiva con cui la coppia di autori francesi ha saputo raccontare la Corsica.
L’Uomo che comprò la Luna si pone come una commedia d’autore, che vuole divertire e intrattenere, ma che non ha timore di toccare le corde del dramma, né di virare verso le atmosfere liriche e fantastiche che appartengono a pieno titolo alla dimensione della favola.

premi e festival
Busan International Film Festival 2018: Flash Forward Competition
Festa del Cinema di Roma 2018: Preaperture