Csivan 49 éves filmrendező. Miután sorra mindhárom filmjét bojkottálja a közönség, különösen nehéz tető alá hoznia a negyediket. A befektetők elfordulnak tőle. Férje is úgy dönt, hogy nem támogatja tovább anyagilag. Megkeresi őt a Nemzeti Filmarchívum, és állást ajánl neki: egy hatvanas években készült film  restaurációját. Hogy eltartsa magát, Csivan elvállalja a munkát. Mikor megnézi a filmet, arra jut, hogy forgatókönyv nélkül gyakorlatilag lehetetlen rekonstruálni a szöveget. Nyomozásba fog, hogy találjon egy példányt a forgatókönyvből, de mikor rátalál, arra lesz figyelmes, hogy bizonyos jelenetek viszont a filmből hiányoznak. Csivan úgy dönt, megkeresi a hiányzó képi anyagot is. Útja mintha időutazás lenne a hatvanas évekbe: régi filmes szakemberekkel találkozik, és az ő szemléletükön keresztül nyer rálátást saját életére és munkásságára. Olyan kérdéseket tesz föl magának, melyekkel már régóta önmaga adósa volt: mit jelent számára a film? És mit jelent az élet?